„Mindig van választásunk”- Interjú Cseri Zsolttal

A Jankovits Engineering munkatársakat bemutató sorozatában a következő, rendkívül érdekes egyéniség, Cseri Zsolt, vezető tervező! Ismerjék meg Önök is!

 

Milyen pozícióban dolgozol a Jankovits Engineering-nél és mióta?

 

1998-ban gyakornokként kezdtem az akkor még Jankovits Hidraulika néven működő cégnél. Miután lediplomáztam géptervezőként folytattam a pályafutásom, és 2015-ben kaptam a vezető tervezői kinevezést.

 

Milyen szakra jártál az egyetemen?

 

Gépészmérnökként végeztem, autógyártás szakirányon.
Mindig is azt szeretted volna csinálni, mint most? Ha megkérdezték tőled gyerekkorodban, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszoltál?
Gyerekként – ahogyan sokan mások is – az autók világa tartott igazán lázban. Meg voltam győződve arról, hogy a járművek szívével, a motorral szeretnék foglalkozni, és motorkonstruktőrként képzeltem el a jövőmet. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy az akkori környezet és a rendelkezésre álló lehetőségek nem igazán kedveztek ennek az elképzelésnek.
A kreativitás kibontakoztatásának lehetőségét keresve az építészmérnöki pálya kezdett vonzani. Úgy éreztem, ez az a terület, ahol egyszerre lehet alkotni, tervezni és maradandót létrehozni. Ám amikor az általános iskola végén elérkezett az idő a továbbtanulási jelentkezés leadására, édesapám lebeszélt az építészet irányáról. Azt tanácsolta, hogy inkább a gépipar felé forduljak – szerinte ott több lehetőség, stabilabb jövőkép és számomra is megfelelő szakmai kihívások várhatnak.
Végül hallgattam rá, és egy gépipari beállítottságú szakközépiskolát választottam. Utólag visszatekintve úgy érzem, ez a döntés alapozta meg mindazt, amit ma a szakmámról, a mérnöki gondolkodásról és a pálya szépségéről gondolok.

 

 

Lassan már 27 éve vagy a cégnél, tehát majdnem a kezdetektől látod a cég fejlődését, átalakulását. Milyen volt ezt belülről megélni? Milyen volt régen és milyen most az élet a Jankovits-nál?

 

Ahogy már említettem, annak idején gyakornokként kerültem a céghez, nyilván minden új volt.
István maximális elégedettséggel fordult felém, maradásra bátorított, és én magam is otthon éreztem – és a mai napig otthon érzem – magam ebben a közegben. Az évek múlásával lépésről lépésre haladtam előre a ranglétrán, párhuzamosan fejlődtem a céggel együtt, ami újabb és újabb feladatokat hozott magával. Ezeket mindig örömmel, belső késztetéssel fogadtam, hiszen alapvetően mindig is feladatorientált szemlélet jellemzett.
Hosszan lehetne sorolni mindazt, ami a jelenkor működését a régi időktől megkülönbözteti. A piac, a megrendelői elvárások, a gazdasági és társadalmi környezet – és még számtalan más tényező – folyamatos változásával kell reziliensen szembenéznünk. Mondhat bárki bármit: ez óriási kihívást jelent egy olyan, hosszú múltra visszatekintő vállalat számára, mint a miénk.
A technikai fejlődésünk létjogosultságát a piac igazolta, ám a cég tartós fennmaradásához elengedhetetlen volt a szervezeti szintű megújulás is. Csak így válhatott lehetségessé, hogy a soktényezős, kiszámíthatatlan üzleti világban a Jankovits név továbbra is az állandóságot és a minőség szimbólumát képviselje.

 

 

Ha valaki ilyen régóta dolgozik egy munkahelyen, akkor önkéntelenül is fennáll a kiégés veszélye. Te hogy tudod ezt elkerülni? Mi a folytonos megújulás titka?

 

A mérnöki tervezés számomra mindig is a kreativitás terepe volt, az egyedi célgépgyártás pedig ezt a szabadságot csak tovább erősítette. Úgy érzem, ebben a szakmában szinte lehetetlen kiégni: minden egyes célgép új helyzet elé állít, új gondolkodásmódot kíván, és új megoldásokat követel.
A vezetői pozícióba kerülve egy egészen más perspektíva nyílt meg előttem. A képzések során olyan fontos kapaszkodókat kaptam, amelyek segíthetnek a kiégés megelőzésében – bár úgy tapasztalom, a tervezőmérnökök körében ez eleve kevésbé jellemző.
Meggyőződésem, hogy a saját, tudatos döntésem is hozzájárul ahhoz, hogy nap mint nap meglássam a munkám szépségét és inspiráló oldalát. Néhány éve találkoztam egy gondolattal: mindig van választásunk. Egy adott helyzetben – legyen az munkahelyi vagy személyes – eldönthetem, hogy a lehető legjobban érzem magam benne, vagy moroghatnék akár egész nap. De őszintén szólva, ez utóbbiért kár lenne reggel felkelni.
A megújulás titkát én három dologban látom: a kreatív, megoldás orientált feladatokban; abban a különleges élményben, amikor a kész célgépek és a csapat egyaránt működés közben bizonyít; valamint a tudatos, munkaidőn túli feltöltődésben. Ez a hármas az, amely hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a lelkesedésemet és a szakmai elhivatottságomat.

 

 

Tudom rólad, hogy szeretsz utazni, kirándulni, szeretsz kiszabadulni a természetbe. Mi a legkedvesebb úti cél? Merre indulsz legközelebb? Van esetleg még hobbid ezen kívül? Mi az, ami téged abszolút kikapcsol?

 

Az utazás, a kirándulás és a kerékpározás régóta fontos részei az életemnek. A sport pedig szinte már életformává vált: heti három alkalommal hajnalban kezdem a napot az edzőteremben, és ahogy beköszönt a jó idő, hétvégenként rendszeresen útnak indulunk – gyalogosan vagy két keréken.
Nincs kifejezett „kedvenc” úticélom, de a Balaton és a Bakony különösen közel állnak hozzám. Hogy hova megyünk legközelebb? Ezt még én magam sem tudom – rendszerint a Természetjáró alkalmazás kínálata adja az inspirációt, és ott választunk egy újabb felfedezésre váró útvonalat.
Ha hobbinak tekinthető, akkor a barkácsolás is ide tartozik az életemben. Nagy öröm számomra, amikor saját kézzel alkothatok valamit: néhány hete például egy egyedi fürdőszobabútort készítettem, a következő projekt pedig már körvonalazódik is – egyedi, emelt ágyások kialakítása a kertben.
Számomra ezek a tevékenységek adják meg azt a fajta feltöltődést, amely nélkül hosszú távon talán a munkában sem tudnék ennyire kiegyensúlyozott maradni.