A Jankovits Engineering munkatársakat bemutató sorozatában a következő, rendkívül érdekes egyéniség, Cseri Zsolt, vezető tervező! Ismerjék meg Önök is!
Milyen pozícióban dolgozol a Jankovits Engineering-nél és mióta?
1998-ban gyakornokként kezdtem az akkor még Jankovits Hidraulika néven működő cégnél. Miután lediplomáztam géptervezőként folytattam a pályafutásom, és 2015-ben kaptam a vezető tervezői kinevezést.
Milyen szakra jártál az egyetemen?
Gépészmérnökként végeztem, autógyártás szakirányon. Mindig is azt szeretted volna csinálni, mint most? Ha megkérdezték tőled gyerekkorodban, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszoltál? Gyerekként – ahogyan sokan mások is – az autók világa tartott igazán lázban. Meg voltam győződve arról, hogy a járművek szívével, a motorral szeretnék foglalkozni, és motorkonstruktőrként képzeltem el a jövőmet. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy az akkori környezet és a rendelkezésre álló lehetőségek nem igazán kedveztek ennek az elképzelésnek. A kreativitás kibontakoztatásának lehetőségét keresve az építészmérnöki pálya kezdett vonzani. Úgy éreztem, ez az a terület, ahol egyszerre lehet alkotni, tervezni és maradandót létrehozni. Ám amikor az általános iskola végén elérkezett az idő a továbbtanulási jelentkezés leadására, édesapám lebeszélt az építészet irányáról. Azt tanácsolta, hogy inkább a gépipar felé forduljak – szerinte ott több lehetőség, stabilabb jövőkép és számomra is megfelelő szakmai kihívások várhatnak. Végül hallgattam rá, és egy gépipari beállítottságú szakközépiskolát választottam. Utólag visszatekintve úgy érzem, ez a döntés alapozta meg mindazt, amit ma a szakmámról, a mérnöki gondolkodásról és a pálya szépségéről gondolok.
Lassan már 27 éve vagy a cégnél, tehát majdnem a kezdetektől látod a cég fejlődését, átalakulását. Milyen volt ezt belülről megélni? Milyen volt régen és milyen most az élet a Jankovits-nál?
Ahogy már említettem, annak idején gyakornokként kerültem a céghez, nyilván minden új volt. István maximális elégedettséggel fordult felém, maradásra bátorított, és én magam is otthon éreztem – és a mai napig otthon érzem – magam ebben a közegben. Az évek múlásával lépésről lépésre haladtam előre a ranglétrán, párhuzamosan fejlődtem a céggel együtt, ami újabb és újabb feladatokat hozott magával. Ezeket mindig örömmel, belső késztetéssel fogadtam, hiszen alapvetően mindig is feladatorientált szemlélet jellemzett. Hosszan lehetne sorolni mindazt, ami a jelenkor működését a régi időktől megkülönbözteti. A piac, a megrendelői elvárások, a gazdasági és társadalmi környezet – és még számtalan más tényező – folyamatos változásával kell reziliensen szembenéznünk. Mondhat bárki bármit: ez óriási kihívást jelent egy olyan, hosszú múltra visszatekintő vállalat számára, mint a miénk. A technikai fejlődésünk létjogosultságát a piac igazolta, ám a cég tartós fennmaradásához elengedhetetlen volt a szervezeti szintű megújulás is. Csak így válhatott lehetségessé, hogy a soktényezős, kiszámíthatatlan üzleti világban a Jankovits név továbbra is az állandóságot és a minőség szimbólumát képviselje.
Buga Viktor, tervezőmérnökkel
Ha valaki ilyen régóta dolgozik egy munkahelyen, akkor önkéntelenül is fennáll a kiégés veszélye. Te hogy tudod ezt elkerülni? Mi a folytonos megújulás titka?
A mérnöki tervezés számomra mindig is a kreativitás terepe volt, az egyedi célgépgyártás pedig ezt a szabadságot csak tovább erősítette. Úgy érzem, ebben a szakmában szinte lehetetlen kiégni: minden egyes célgép új helyzet elé állít, új gondolkodásmódot kíván, és új megoldásokat követel. A vezetői pozícióba kerülve egy egészen más perspektíva nyílt meg előttem. A képzések során olyan fontos kapaszkodókat kaptam, amelyek segíthetnek a kiégés megelőzésében – bár úgy tapasztalom, a tervezőmérnökök körében ez eleve kevésbé jellemző. Meggyőződésem, hogy a saját, tudatos döntésem is hozzájárul ahhoz, hogy nap mint nap meglássam a munkám szépségét és inspiráló oldalát. Néhány éve találkoztam egy gondolattal: mindig van választásunk. Egy adott helyzetben – legyen az munkahelyi vagy személyes – eldönthetem, hogy a lehető legjobban érzem magam benne, vagy moroghatnék akár egész nap. De őszintén szólva, ez utóbbiért kár lenne reggel felkelni. A megújulás titkát én három dologban látom: a kreatív, megoldás orientált feladatokban; abban a különleges élményben, amikor a kész célgépek és a csapat egyaránt működés közben bizonyít; valamint a tudatos, munkaidőn túli feltöltődésben. Ez a hármas az, amely hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a lelkesedésemet és a szakmai elhivatottságomat.
Tudom rólad, hogy szeretsz utazni, kirándulni, szeretsz kiszabadulni a természetbe. Mi a legkedvesebb úti cél? Merre indulsz legközelebb? Van esetleg még hobbid ezen kívül? Mi az, ami téged abszolút kikapcsol?
Az utazás, a kirándulás és a kerékpározás régóta fontos részei az életemnek. A sport pedig szinte már életformává vált: heti három alkalommal hajnalban kezdem a napot az edzőteremben, és ahogy beköszönt a jó idő, hétvégenként rendszeresen útnak indulunk – gyalogosan vagy két keréken. Nincs kifejezett „kedvenc” úticélom, de a Balaton és a Bakony különösen közel állnak hozzám. Hogy hova megyünk legközelebb? Ezt még én magam sem tudom – rendszerint a Természetjáró alkalmazás kínálata adja az inspirációt, és ott választunk egy újabb felfedezésre váró útvonalat. Ha hobbinak tekinthető, akkor a barkácsolás is ide tartozik az életemben. Nagy öröm számomra, amikor saját kézzel alkothatok valamit: néhány hete például egy egyedi fürdőszobabútort készítettem, a következő projekt pedig már körvonalazódik is – egyedi, emelt ágyások kialakítása a kertben. Számomra ezek a tevékenységek adják meg azt a fajta feltöltődést, amely nélkül hosszú távon talán a munkában sem tudnék ennyire kiegyensúlyozott maradni.
Gerendai László, kereskedelmi és üzletfejlesztési igazgatónk került sorra a munkatársakat bemutató sorozatunkból. Laci egy rendkívül nyitott, kellemes beszélgető partner, ismerjék meg Önök is!
Milyen pozíciókban dolgozol a Jankovits Engineering-nél (szándékos a többesszám) és mióta?
De jó, hogy így megkerestél ezekkel a kérdésekkel és nagyon szívesen mesélek, hiszen valóban elég színesre sikerült az utam itt a cégnél.
Jelenleg kereskedelmi és üzletfejlesztési igazgatóként dolgozom. Ez a „többesszám” az idei évtől vált teljessé, amikor a kereskedelem és üzletfejlesztés mellé megkaptam a beszerzési vonalat is.
Tudom, hogy volt egy időszak, amikor nem itt dolgoztál, de aztán visszatértél. Mesélnél erről egy kicsit, hogy alakult ez a kitérő és mi miatt döntöttél úgy, hogy mégis visszajössz?
A Jankovits Engineering-nél töltött pályafutásom már régre nyúlik vissza, de volt benne egy tudatos szünet. A „kitérő” során kipróbáltam magam más területen, multinacionális vállalati kultúrában is, ahol rengeteget tanultam és fejlődtem, ám idővel rájöttem: hiányzik a szakmai közeg és az a családias, mégis profi légkör, amit itt kaptam. A visszatérésem fő oka az volt, hogy éreztem a bizalmat és láttam a fejlődési lehetőséget.
Nem titok, hogy egy irodában vagyunk, és azt látom rajtad, hogy teljesen kiegyensúlyozott vagy, mindig jókedvű, pozitív. Hogy tudsz megújulni a munkahelyen, miből merítesz motivációt, hogy több év után is szívesen gyere be a munkahelyre?
A kiegyensúlyozottságom titka talán éppen ez a felismerés: tudom, mi van „odakint”, és értékelem azt a stabilitást és közösséget, ami itt vár. A motivációmat a változatosságból merítem. Nálunk szinte nincs két egyforma nap vagy projekt és ez az egyediség különösen igaz az én pozíciómra és működésemre is. Az, hogy minden nap új műszaki megoldásokkal és emberi sorsokkal találkozom, frissen tart és vezetőket rendkívül inspirál, ahogy a munkatársak fejlődnek és egy csapat hatékonyabban tud működni.
Tudom, hogy anyukád orosz nemzetiségű és te is beszélsz oroszul. Szerinted ez a családi háttér, az orosz mentalitás, kultúra rád milyen hatással volt? Előnynek vagy hátránynak érezted kiskorodban? Most profitálsz belőle vagy nem veszel észre semmi különbséget másokhoz képest?
Az orosz gyökereim meghatározóak. Az orosz mentalitás – a türelem és kitartás, a személyes kapcsolatok fontossága és a pozitív szemléletmód – mélyen bennem van és ezt tovább erősítette a kiváló családi háttér, amit a szüleimtől útravalóként kaptam. Gyerekként néha furcsa volt a kettősség, de ma már abszolút előnynek élem meg. A nyelv ismerete pedig nemcsak üzletileg ad lehetőséget, hanem kulturálisan is szélesebb látókört ad. Ez a „plusz” segít abban is, hogy más szemszögből közelítsek meg problémákat.
Idéntől nemcsak a kereskedelmi, hanem a beszerzési ágat is vezeted a cégnél. Ez milyen új kihívások elé állított? Milyen taktikád van az időbeosztásra, hogy elkerüld az „elúszást”?
Az új, kettős feladatkör legnagyobb kihívása a két oldal közötti egyensúly. Míg az egyiknél eladunk, a másiknál veszünk – ez egyfajta belső „pénzügyi sakkjátszma”, de jelentős versenyelőnyt jelent, hogy az értékesítésből hozott tapasztalatokkal hatékonyabban tudom optimalizálni a költségeket és a folyamatokat és jól ismerem a beszállítók üzleti stratégiáját. Az elúszás ellen a szigorú priorizálás és a napi „must-do” listák védenek. Megtanultam nemet mondani a nem sürgős vagy éppen zavaró tényezőkre, hogy a stratégiai feladatokra koncentrálhassak, de ebben még sokat szeretnék fejlődni, szerencsére a támogató légkör, a vezetői képzések és a kollégáim nagyon sokat segítenek.
Megbeszélés Krabácz Gábor értékesítő-mérnökkel
A feszített munkatempó mellett szükség van az ellen-oldalra, ahol egy kicsit tudsz lazítani. Te hogy kapcsolsz ki? Mi a hobbid?
A kikapcsolódás nálam a mozgásról és a családról szól. Nagyon szeretek a családdal utazni és nekem mindig kell a fizikai fáradtság is ahhoz, hogy az agyamat teljesen „lekapcsoljam” a napi pörgésről. A mozgás és kimondottam a labdarúgás már gyerekkorom óta szerves része az életemnek, amikor csak tehetem focizok vagy edzek. Nagy örömömre szolgál, hogy két fiam is sportol, imádják a focit, versenyszerűen űzik is, így szinte mindig felbukkanok az ő meccseiken is – ez szintén feltölt. Valamint a futás is sokszor az agyhullám kisimítás funkciót tölti be és nagy öröm számomra, hogy céges szinten is megmérettetjük magunkat. Több futóversenyen is elindultunk már nagy sikerrel, lelkesedéssel és kis csapatunk is folyamatosan bővül.
Futóversenyen a kollégákkal (balról jobbra): Krabácz Gábor, Gerendai László, Buga Viktor, Virág Dávid
Folytatjuk interjú-sorozatunkat, amelyből megismerhetik munkatársainkat. Ma Jankovits Katalin, Hr-asszisztenssel beszélgetünk. Mint a neve is elárulja, a cégalapító család tagja, de hogy ez mennyire előny, vagy esetleg hátrány számára, az kiderül cikkünkből!
Mióta dolgozol a cégnél és milyen munkakörben?
2024. januárjában kezdtem el itt dolgozni (még egyetem mellett), mint HR asszisztens.
Ha jól tudom, akkor tanár szakon végeztél. Ha akarom, akkor messze, ha akarom, akkor közel van egymáshoz a két terület, a HR és a pedagógia. Neked segítség vagy nem jelent előnyt, hogy elvégezted a tanár szakot az egyetemen? Hr-t is tanulsz, vagy inkább a gyakorlatban képzed magad?
A HR és a pedagógia sok esetben fűződik egymáshoz. Bár pedagógusként az ember gyerekekkel foglalkozik, ha nincs intuíciód, nincsenek meg azok a készségek, amik által kapcsolódni tudsz egy gyerekhez, nem látod vagy nem akarod látni, hogy hogyan is működik egy gyerek nem tudsz sikeres lenni a szakmában. Hiszen ott nem a tananyag a lényeg, amit át kell adnod, hanem az a fiatal, akinek átadod a tudást, akinek a személyisége ezáltal is formálódik.
A reál szférában a HR felnőttekkel foglalkozik, így természetesen már kialakult személyiséggel, saját felelősséggel rendelkező, önálló felnőtt emberekkel dolgozol. Intuíció hiánya nélkül itt sem lehet közösen építkezni és eredményt elérni a kollégákkal. A HR nem azért van, hogy anyut, aput esetleg a pszichológust pótolja a munkahelyen vagy, hogy a munkavállalónak adjon mindig igazat és minden kérésüket teljesítse. A HR azért van, hogy egyfajta hidat képezzen a munkáltató és munkavállaló között. Elsődlegesen a szervezet érdekeit képviseli, mint humán erőforrás, ezeket az érdekeket juttatja el a munkavállalók számára. Ezekhez különböző eszközök szükségesek, amik jók, ha vannak a „tarisznyádba” (ahogy egy volt egyetemi tanárom mondta). Ezen eszközök közül pedig sokat az édesanyámtól, sokat pedig az egyetemen tanultam.
Amúgy azóta elvégeztem egy HR képzést, ami rendszerezte az addig összeszedett tudásomat, célirányosabban végzem azóta a munkámat, könnyebben értem a folyamatokat, hogy mit, miért csinálók. Emellett hivatalosan is HR Generalista lettem, ami nem mutat rosszul a karriergörbémen 😃.
Kati épp babacsomagot ad át kollégánknak a születendő kisbabájuknak
Hogy jött, hogy a családi vállalkozásban kezdtél dolgozni? Mindig is efelé tendáltál vagy kacérkodtál a tanítás gondolatával is?
A tanítás gondolatával gyerekkorom óta kacérkodom. Mindig is az volt az „álom munkám”, hogy történelem tanár leszek, hogy megszerettetem és megértetem a diákokkal azt, hogy mennyire fontos a múlt ismerete. „Ha nem ismered a múltat, nem fogod érteni a jövőt!” – Ez volt a jelmondatom. A reális, földhöz ragadt kérdések (pld.: hol akarok tanítani) az egyetem évei alatt jöttek fel bennem. Az oktatási szféra egy hatalmas szervezet. Vannak szabályok (írottak és íratlanok), amiknek mindenképpen meg kell felelni. Ez rendjén is van hiszen, ha nincsenek előírások, széteshet a rendszer, ami a társadalom egyik alapköve. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz, viszont én eme struktúra törvényszerűségeivel nehezen tudtam/tudok azonosulni.
Aztán anyukámnak (aki itt a cégnél a HR vezető) egyre több feladata lett, egyre nehezebb volt neki. Én ekkor voltam 4. éves hallgató az egyetemen. Apukám, aki nem igazán akarta, hogy állami szférába dolgozzak (a tehetségemet itt akarta kamatoztatni náluk 😂) felajánlotta, hogy dolgozzak a családi cégnél, mint HR asszisztens. Nekem azért kellett egy kis gondolkodási idő, hiszen sohasem éreztem erre a fajta munkára késztetést, illetve nappalis hallgatóként is vettem részt a felsőoktatásban. Végül 2024 januárjában elkezdtem a munkát, bár akkor még egy jó ideig csak megfigyelő voltam!
Milyen együtt dolgozni az anyukáddal? Ahogy én látom, abszolút külön tudjátok választani a munkát és a családot, ha valaki nem tudja, hogy a HR-vezető az anyukád, akkor nem jönne rá magától! 😊 Ezt tanulni kellett, vagy jött magától a mindennapi életben?
Abszolút tanulni kellett a közös munkát! Az elején nehéz volt szétválasztani azt, hogy anyukám a főnököm is egyben, sok súrlódás volt köztünk. Meg kellett tanulnom, hogy a visszajelzést nem úgy nézem, mint „egy tanácsot, amit anya felajánl”. Ugyan eldönthetem, hogy ezeket elfogadom e vagy sem, de az elvárások ettől függetlenül léteznek, ahogy a következmények is. Amúgy nem szólítom őket a keresztnevükön, illetve a munkában is érzem azt a szeretetet, támogatást, amit otthon is kapok tőlük. Itt inkább nekem kellett „felnőnőm” a feladathoz. Az emberek azt hiszik, hogy ez milyen könnyű…hogy a szüleim a főnökeim. Ez bizonyos értelemben igaz, de valahol nagyon kell vigyázni, hogy az esetleges munkahelyi súrlódások ne menjenek rá a személyes kapcsolatunkra.
Van a családban más is, aki a cégnél dolgozik vagy szeretne dolgozni?
Igen van, a nagyobbik öcsém, Máté, aki az egyetemen pénzügy és számvitel szakon tanul, a gazdasági elemzésekben, emellett a kontrolling területen segít.
Gerendai László, Jankovits Katalin, Szigeti-Aszódi Szilvia- Gépész konferencián…csak komolyan 🙂
Ha belépsz a Jankovits Engineering kapuján, akkor mi a legfontosabb neked? Mit szeretnél megvalósítani nálunk a munka területén, mik a céljaid?
Az elsődleges célom az volt, hogy segítsek anyáéknak, megkönnyítsem a munkájukat. Bevallom, volt egy olyan személyes célom is, hogy a kollégák ne úgy tekintsenek rám, mint „apuci kicsi lányára”, aki protekcióval bekerült, de amúgy semmit nem tud.…ezt nagyon nem akartam. Pontosan tudtam, hogy ez az én hozzáállásomtól függ, ezért nekem kell, tegyek. Így elkezdtem arra törekedni, kialakult bennem az a cél, (ami azóta is megvan) hogy az itt dolgozó emberek itt akarjanak dolgozni, szeressenek itt lenni. Ez a cég egy olyan család centrikus, egészséges és vidám atmoszférájú hely legyen, ahová öröm bejárni. Ennek a munkafolyamatnak a részese akartam/akarok lenni!
A magánéletben mit tudhatunk meg rólad? Mivel töltöd a szabadidődet, mik a hobbijaid?
Szeretek rajzolni, festeni, főzni, zenét hallgatni és olvasni! Oda vagyok a regényekért, az egyik kedvencem Gárdonyi Gézától az Ida regénye, illetve L. M. Montgomery kanadai írónőtől, a Kék kastély. Emellett szeretek beszélgetni! Ez ugyan nem hobbi, de nekem nagyon fontos a személyes kapcsolatok folyamatos fenntartása (főleg a családommal, de a barátaimmal is) így, ha például csak ülünk a nappaliban és jó hangulatban és jó hangosan beszélgetünk (mindenről is) én már remekül érzem magam! 😊
Weboldalunk a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmaz, melyet a honlap használatával Ön tudomásul vesz. BővebbenElfogadom
Adatvédelmi és cookie-s irányelvek
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
