„Az a jó marketing, ha a vevő jön vissza, nem a termék!”- Interjú Babics Lajossal

Munkatársainkat bemutató sorozatunk következő részében Babics Lajos, műszaki igazgatóval beszélgettünk. Ismerjék meg, milyen színes egyéniség ő is!

Te kezdetektől a cégnél dolgozol, amikor még csak egy garázsból indult el egy vízió, egy családi vállalkozás, hidraulikus munkahengerek és berendezések javításával. Mesélnél egy kicsit erről az időszakról? Gondoltátok volna akkor, hogy egy ekkora cég lesz az akkori Jankovits Hidraulikából?

Akkor nem az volt a motiváció, hogy nagy céggé nője ki magát a vállalkozás. A feladatokat meg kellett oldani és azok egyre csak jöttek. Még tanulmányaim során azt tanította a marketing tanárom, „az a jó marketing, ha a vevő jön vissza, nem a termék”. Akkor nem volt külön marketing politikánk, a munkánk alapján lettünk ismertek. Az első nagy komplett hidraulikus rendszer kiépítését négy év működés után nyertük el – egy nagyvállalatnál -, magunk mögé utasítva az országos szinten legnagyobbként ismert hidraulikus céget. Ezzel a sikersztorival nőtte ki magát a cég, így vált a legerősebb piaci szereplő konkurensévé.

 

 

Ha jól tudom, szerelőként kezdted a pályafutásodat. Hogy alakult az életed a cégnél? Egyenes út volt az egyetemre? Kérlek mesélj erről is egy kicsit!

Igen: szakmunkásként végeztem, majd esti iskolában érettségiztem. A cég fejlődésével én is szükségét éreztem a továbbtanulásnak. Jelentkeztem a Miskolci Egyetem gépész képzésére. Akkor még nem tudtam, milyen hatása lesz tanulmányaimnak – elsősorban – a műszaki gondolkodásmódom fejlődésére. A legfontosabb, amit tanultam: a mérnöki gondolkodás, hozzáállás, hogy milyen lábnyomot hagyunk tevékenységünkkel. Sokat köszönhetek tanáraimnak . A cég tulajdonosa támogatta tanulmányaimat nem csak feladatok megoldásában, de vezetői előmenetelemben is kaptam lehetőségeket.

 

1992-ben, amikor veled együtt indult a cég, a Rába Gyárból, állami cégtől jöttél el és ugrottál bele a Jankovits Hidraulika és vele együtt a kisvállalkozások világába. Mindig is erősebb volt benned a „kalandvágy”, mint a biztos, jól ismert közeg?

Az első szabad választások után felerősödött az igény a magánvállalkozásokra.  Olyan idők jártak, mely hangulatával is az ilyen változásokat erősítette. Fiatal huszonévesként én is úgy gondoltam, érdemes belevágni, vállalkozásnál dolgozni. Nagyon jó induló bázis volt a RÁBA gyár, sokat tanultam ott. Az ott megszerzett gyakorlati ismeret, tudás nélkül most nem itt tartanék . Fiatal – akkor még független – emberként a váltás nem számított nagy kockázatnak. Rengeteg lehetőséggel kecsegtetett az az időszak. A jövőt, a jobb életet inkább a multik vagy a magyar vállalkozások, jelentették akkoriban hazánkban.

 

 

Jelenleg te vagy a műszaki igazgató és a belső oktatások is a te kezedben vannak. Cégfilozófiánk része, hogy az évek alatt felhalmozódott hatalmas mennyiségű és speciális tudást rendszerezzük és átadjuk a munkatársaknak. Ennek a fő munkatársa és oktatója vagy te. Mennyire áll közel hozzád ez a típusú feladat?

Úgy gondolom, személyiségem soha nem volt az a típus, amely megtartja magának a megszerzett információkat, a tudásbázist. Egy-egy elhangzott kérdésre mindig messzebbről indítom a választ. Van affinitásom a műszaki kérdések kifejtéséhez , ami talán előny az oktatásnál. Fontosnak tartom a megfelelő tematika átgondolását, hogy a műszaki információk rendszerbe szedve menjenek át. A mérnöki tudomány egyébként is racionális – elsősorban fizikai – elvekre alapul, a személyes ambíció erőltetése hátrányos lehet a megoldásokra.

A hidraulika oktatásában kidolgoztam egy saját tematikát. Ennek első része egy alapképzés, melyben áttekintjük e szakterület általános alapjait. A második részben a tervező mérnökök oktatása folyik: házon belül saját mérnökeinket oktatom egy átfogóbb logikai gondolkodásra, melyben számításokat végzünk, kitérünk biztonságtechnikai- és elemismeretekre is.

 

 

Sokat szoktunk viccelni a kollégákkal, mert egy különleges képességed, hogy egy szempillantás alatt el tudsz tűnni az irodából, és mindenki téged keres. Felemerült már, hogy átnevezzük az irodát „láttadalajost?” irodára. Honnan ez a hatalmas energia, ez a kimeríthetetlen tettvágy?

Úgy gondolom, a felmerült feladatokat célszerű minél előbb megoldani, mivel a továbbiakban egyre több feladattal találjuk szemben magunkat, s az elhalasztott feladatra nem marad elég időnk,  s azokat csak egyre inkább elodázzuk. A gyors feladatmegoldáshoz pedig hozzátartozik, hogy akár azonnal a megfelelő helyszínen legyek. Ez nem energia kérdése, sokkal inkább igény a hatékony problémamegoldásra.

 

Köztudott rólad, hogy nagyon fontos számodra a család és szerencsére jó nagy család vesz körül. Tudom, hogy az egyik lányod fogorvos, de van a gyerekek közül valaki, aki tovább viszi a műszaki vonalat?

Igen, egyik fiam villamosmérnökként dolgozik, másik most készül gépészmérnöki képzésre. Tehát egyikük legalább a gépész vonalat viszi tovább. De számomra soha nem volt presztízskérdés, hogy gépészek legyenek. Számtalan más jó szakma létezik. Lényeg, hogy gyerekeim szeressék választott szakmájukat, s legyenek benne kiválóak.

 

 

Azt is tudjuk rólad, hogy isteni pálinkát főzöl. Ezen kívül van valamilyen hobbid? Mi az, ami téged kikapcsol?

Hobbimmal kapcsolatosan el kell mondanom: a vas helyett inkább fával szeretek dolgozni. Igyekeztem beszerezni ehhez a megfelelő szerszámokat, hogy jó minőségben tudjak fa tárgyakat, bútorokat készíteni a családnak és a barátoknak.

Ezen felül még két téli sport a hobbim: a pálinkafőzés és a disznóvágás.

„Nem nagyon unatkozom…”- Interjú Horváthné Munkácsi Mártával

Horváthné Munkácsi Márta, vagy ahogy a Jankovits Engineering-nél mindenki hívja, Márti már 26 éve dolgozik a cégnél, recepciós munkakörben, de hogy mennyire összetett is ez a munka és hogy milyen személyiség is Márti, azt megtudhatjuk a vele készült beszélgetésből!

 

  • Idén októberben már 26 éve lesz, hogy a Jankovits-nál dolgozol és ebből 12 éve vagy a recepción! Ez nagyon nagy idő! Gondolom nagyon sok dolgot éltél át itt! Mesélj erről egy kicsit kérlek!

2000 október 24-én jöttem a céghez és bizony azóta elég sok idő eltelt. Akkor 4 órás munkaviszonyba jöttem ide, a gyerekek még kicsik voltak és valahogy meg kellet oldani a mindennapokat, ehhez tökéletes volt ez az időbeosztás, szóval az adott élethelyzet alakította a dolgokat, de így volt ez jól.

 

Márti a 25 éves jubileumi ajándékával

 

  • Nem mindig a recepción dolgoztál, mesélj egy kicsit a korábbi időkről!     

Kezdetben, mint gondnok dolgoztam, ez a takarítástól a kertrendezésig mindenre kiterjedt. Emlékszem, akkor ültették ez a gyönyörű fenyőfát és igen lelkesen öntöztem, meg is lett az eredménye. 😊(A porta épület mellett van egy hatalmas fenyőfa)  Ahogy nőttek a gyerekek, én is több munkát tudtam vállalni, így 8 órában dolgoztam tovább, mint irattáros. Ha úgy adódott, besegítettem más területeken is. Végül így kerültem a recepcióra. Először csak helyettesítettem, később állandóra átvettem, mikor Ági (Salakta Ágnes-menedzserasszisztens) elment szülési szabadságra.

 

Az ominózus fenyőfa

 

  • Amikor belép hozzánk valaki, akkor te vagy az első találkozási pont, az első védelmi vonal! Azt gondolnánk, hogy a recepciósnak könnyű dolga van, csak felveszi a telefont, mosolyog… de azért ez korántsem ilyen egyszerű! Mit csinálsz minden nap, mi a te dolgod?

Elégé összetett a feladat. Hozzám érkeznek be a csomagok, amik majd a raktárba kerülnek, a bejövő posta is hozzám érkezik, és természetesen a telefonokat is én kezelem. Aztán a kimenő csomagra a GLS címzést én készítem, ezen felül a számlázást és a kimenő postát intézem és természetesen a beérkező ügyfeleket is én fogadom.

 

  • Úgy gondolom, hogy a recepció nemcsak a helyrajzi adottságai miatt központi hely a cégen belül, hanem a te személyed miatt is! Mindig is adott volt, hogy te emberekkel szeretnél foglalkozni? Mi akart lenni a kicsi Márti?

Gyerekként boltos akartam lenni, de ez időközben meg változott 😊 Előzőleg biztosítónál dolgoztam, mint üzletkötő, szóval ott is napi kapcsolatban voltam az ügyfelekkel. Szeretem ezt a munkát, elég pergős néha, de változatos! Ez nekem fontos, így nincs két ugyanolyan nap!

 

Márti munka közben

 

  • Ha valaki ránéz a számítógéped monitorára, akkor azonnal látja, hogy ott mosolyognak az unokák! Két lányod és négy unokád van, szóval sosem unatkozol hétvégén, az biztos! Mesélj egy kicsit a nagymama létről, a családodról!

Igen meséltem, hogy a gyerekek miatt jöttem ide, de időközben már mindketten felnőttek és hát lett 4 gyönyörű unokám, akiktől hétvégenként hangos a lakás. Szoktam mondani, hogy kétszer örülünk nekik, mikor jönnek, meg mikor mennek! Imádjuk őket és ez így van rendjén!

 

  • A népes család mellett gondolom nem sok szabadidőd van, de ha mégis akad, akkor mivel töltöd szívesen, mi a hobbid?

Családi házban lakunk, ahol folyamatosan történik valami, szóval hétvégenként nem nagyon unatkozom. Szerencsére az unokák is gyakran meglátogatnak, vannak háziállataink is, igaz, csak kutyák és macskák, de velük is van azért munka. Nem túl nagy kertünk van, de azt próbáljuk művelni van néhány magas ágyásom, amiben fűszernövényeket nevelgetek, meg hát a virágok, azokkal is van azért feladat. Néha fárasztó de azért nagyon élvezem! 😊

„Mindig van választásunk”- Interjú Cseri Zsolttal

A Jankovits Engineering munkatársakat bemutató sorozatában a következő, rendkívül érdekes egyéniség, Cseri Zsolt, vezető tervező! Ismerjék meg Önök is!

 

Milyen pozícióban dolgozol a Jankovits Engineering-nél és mióta?

 

1998-ban gyakornokként kezdtem az akkor még Jankovits Hidraulika néven működő cégnél. Miután lediplomáztam géptervezőként folytattam a pályafutásom, és 2015-ben kaptam a vezető tervezői kinevezést.

 

Milyen szakra jártál az egyetemen?

 

Gépészmérnökként végeztem, autógyártás szakirányon.
Mindig is azt szeretted volna csinálni, mint most? Ha megkérdezték tőled gyerekkorodban, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszoltál?
Gyerekként – ahogyan sokan mások is – az autók világa tartott igazán lázban. Meg voltam győződve arról, hogy a járművek szívével, a motorral szeretnék foglalkozni, és motorkonstruktőrként képzeltem el a jövőmet. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy az akkori környezet és a rendelkezésre álló lehetőségek nem igazán kedveztek ennek az elképzelésnek.
A kreativitás kibontakoztatásának lehetőségét keresve az építészmérnöki pálya kezdett vonzani. Úgy éreztem, ez az a terület, ahol egyszerre lehet alkotni, tervezni és maradandót létrehozni. Ám amikor az általános iskola végén elérkezett az idő a továbbtanulási jelentkezés leadására, édesapám lebeszélt az építészet irányáról. Azt tanácsolta, hogy inkább a gépipar felé forduljak – szerinte ott több lehetőség, stabilabb jövőkép és számomra is megfelelő szakmai kihívások várhatnak.
Végül hallgattam rá, és egy gépipari beállítottságú szakközépiskolát választottam. Utólag visszatekintve úgy érzem, ez a döntés alapozta meg mindazt, amit ma a szakmámról, a mérnöki gondolkodásról és a pálya szépségéről gondolok.

 

 

Lassan már 27 éve vagy a cégnél, tehát majdnem a kezdetektől látod a cég fejlődését, átalakulását. Milyen volt ezt belülről megélni? Milyen volt régen és milyen most az élet a Jankovits-nál?

 

Ahogy már említettem, annak idején gyakornokként kerültem a céghez, nyilván minden új volt.
István maximális elégedettséggel fordult felém, maradásra bátorított, és én magam is otthon éreztem – és a mai napig otthon érzem – magam ebben a közegben. Az évek múlásával lépésről lépésre haladtam előre a ranglétrán, párhuzamosan fejlődtem a céggel együtt, ami újabb és újabb feladatokat hozott magával. Ezeket mindig örömmel, belső késztetéssel fogadtam, hiszen alapvetően mindig is feladatorientált szemlélet jellemzett.
Hosszan lehetne sorolni mindazt, ami a jelenkor működését a régi időktől megkülönbözteti. A piac, a megrendelői elvárások, a gazdasági és társadalmi környezet – és még számtalan más tényező – folyamatos változásával kell reziliensen szembenéznünk. Mondhat bárki bármit: ez óriási kihívást jelent egy olyan, hosszú múltra visszatekintő vállalat számára, mint a miénk.
A technikai fejlődésünk létjogosultságát a piac igazolta, ám a cég tartós fennmaradásához elengedhetetlen volt a szervezeti szintű megújulás is. Csak így válhatott lehetségessé, hogy a soktényezős, kiszámíthatatlan üzleti világban a Jankovits név továbbra is az állandóságot és a minőség szimbólumát képviselje.

 

Buga Viktor, tervezőmérnökkel

 

Ha valaki ilyen régóta dolgozik egy munkahelyen, akkor önkéntelenül is fennáll a kiégés veszélye. Te hogy tudod ezt elkerülni? Mi a folytonos megújulás titka?

 

A mérnöki tervezés számomra mindig is a kreativitás terepe volt, az egyedi célgépgyártás pedig ezt a szabadságot csak tovább erősítette. Úgy érzem, ebben a szakmában szinte lehetetlen kiégni: minden egyes célgép új helyzet elé állít, új gondolkodásmódot kíván, és új megoldásokat követel.
A vezetői pozícióba kerülve egy egészen más perspektíva nyílt meg előttem. A képzések során olyan fontos kapaszkodókat kaptam, amelyek segíthetnek a kiégés megelőzésében – bár úgy tapasztalom, a tervezőmérnökök körében ez eleve kevésbé jellemző.
Meggyőződésem, hogy a saját, tudatos döntésem is hozzájárul ahhoz, hogy nap mint nap meglássam a munkám szépségét és inspiráló oldalát. Néhány éve találkoztam egy gondolattal: mindig van választásunk. Egy adott helyzetben – legyen az munkahelyi vagy személyes – eldönthetem, hogy a lehető legjobban érzem magam benne, vagy moroghatnék akár egész nap. De őszintén szólva, ez utóbbiért kár lenne reggel felkelni.
A megújulás titkát én három dologban látom: a kreatív, megoldás orientált feladatokban; abban a különleges élményben, amikor a kész célgépek és a csapat egyaránt működés közben bizonyít; valamint a tudatos, munkaidőn túli feltöltődésben. Ez a hármas az, amely hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a lelkesedésemet és a szakmai elhivatottságomat.

 

 

Tudom rólad, hogy szeretsz utazni, kirándulni, szeretsz kiszabadulni a természetbe. Mi a legkedvesebb úti cél? Merre indulsz legközelebb? Van esetleg még hobbid ezen kívül? Mi az, ami téged abszolút kikapcsol?

 

Az utazás, a kirándulás és a kerékpározás régóta fontos részei az életemnek. A sport pedig szinte már életformává vált: heti három alkalommal hajnalban kezdem a napot az edzőteremben, és ahogy beköszönt a jó idő, hétvégenként rendszeresen útnak indulunk – gyalogosan vagy két keréken.
Nincs kifejezett „kedvenc” úticélom, de a Balaton és a Bakony különösen közel állnak hozzám. Hogy hova megyünk legközelebb? Ezt még én magam sem tudom – rendszerint a Természetjáró alkalmazás kínálata adja az inspirációt, és ott választunk egy újabb felfedezésre váró útvonalat.
Ha hobbinak tekinthető, akkor a barkácsolás is ide tartozik az életemben. Nagy öröm számomra, amikor saját kézzel alkothatok valamit: néhány hete például egy egyedi fürdőszobabútort készítettem, a következő projekt pedig már körvonalazódik is – egyedi, emelt ágyások kialakítása a kertben.
Számomra ezek a tevékenységek adják meg azt a fajta feltöltődést, amely nélkül hosszú távon talán a munkában sem tudnék ennyire kiegyensúlyozott maradni.

„Családias, mégis profi légkör vesz körül”- Interjú Gerendai Lászlóval

Gerendai László, kereskedelmi és üzletfejlesztési igazgatónk került sorra a munkatársakat bemutató sorozatunkból. Laci egy rendkívül nyitott, kellemes beszélgető partner, ismerjék meg Önök is!

 

Milyen pozíciókban dolgozol a Jankovits Engineering-nél (szándékos a többesszám) és mióta?

De jó, hogy így megkerestél ezekkel a kérdésekkel és nagyon szívesen mesélek, hiszen valóban elég színesre sikerült az utam itt a cégnél.

Jelenleg kereskedelmi és üzletfejlesztési igazgatóként dolgozom. Ez a „többesszám” az idei évtől vált teljessé, amikor a kereskedelem és üzletfejlesztés mellé megkaptam a beszerzési vonalat is.

 

Tudom, hogy volt egy időszak, amikor nem itt dolgoztál, de aztán visszatértél. Mesélnél erről egy kicsit, hogy alakult ez a kitérő és mi miatt döntöttél úgy, hogy mégis visszajössz?

A Jankovits Engineering-nél töltött pályafutásom már régre nyúlik vissza, de volt benne egy tudatos szünet. A „kitérő” során kipróbáltam magam más területen, multinacionális vállalati kultúrában is, ahol rengeteget tanultam és fejlődtem, ám idővel rájöttem: hiányzik a szakmai közeg és az a családias, mégis profi légkör, amit itt kaptam. A visszatérésem fő oka az volt, hogy éreztem a bizalmat és láttam a fejlődési lehetőséget.

 

Nem titok, hogy egy irodában vagyunk, és azt látom rajtad, hogy teljesen kiegyensúlyozott vagy, mindig jókedvű, pozitív. Hogy tudsz megújulni a munkahelyen, miből merítesz motivációt, hogy több év után is szívesen gyere be a munkahelyre?

A kiegyensúlyozottságom titka talán éppen ez a felismerés: tudom, mi van „odakint”, és értékelem azt a stabilitást és közösséget, ami itt vár. A motivációmat a változatosságból merítem. Nálunk szinte nincs két egyforma nap vagy projekt és ez az egyediség különösen igaz az én pozíciómra és működésemre is. Az, hogy minden nap új műszaki megoldásokkal és emberi sorsokkal találkozom, frissen tart és vezetőket rendkívül inspirál, ahogy a munkatársak fejlődnek és egy csapat hatékonyabban tud működni.

 

Tudom, hogy anyukád orosz nemzetiségű és te is beszélsz oroszul. Szerinted ez a családi háttér, az orosz mentalitás, kultúra rád milyen hatással volt? Előnynek vagy hátránynak érezted kiskorodban? Most profitálsz belőle vagy nem veszel észre semmi különbséget másokhoz képest?

Az orosz gyökereim meghatározóak. Az orosz mentalitás – a türelem és kitartás, a személyes kapcsolatok fontossága és a pozitív szemléletmód – mélyen bennem van és ezt tovább erősítette a kiváló családi háttér, amit a szüleimtől útravalóként kaptam. Gyerekként néha furcsa volt a kettősség, de ma már abszolút előnynek élem meg. A nyelv ismerete pedig nemcsak üzletileg ad lehetőséget, hanem kulturálisan is szélesebb látókört ad. Ez a „plusz” segít abban is, hogy más szemszögből közelítsek meg problémákat.

 

Idéntől nemcsak a kereskedelmi, hanem a beszerzési ágat is vezeted a cégnél. Ez milyen új kihívások elé állított? Milyen taktikád van az időbeosztásra, hogy elkerüld az „elúszást”?

Az új, kettős feladatkör legnagyobb kihívása a két oldal közötti egyensúly. Míg az egyiknél eladunk, a másiknál veszünk – ez egyfajta belső „pénzügyi sakkjátszma”, de jelentős versenyelőnyt jelent, hogy az értékesítésből hozott tapasztalatokkal hatékonyabban tudom optimalizálni a költségeket és a folyamatokat és jól ismerem a beszállítók üzleti stratégiáját. Az elúszás ellen a szigorú priorizálás és a napi „must-do” listák védenek. Megtanultam nemet mondani a nem sürgős vagy éppen zavaró tényezőkre, hogy a stratégiai feladatokra koncentrálhassak, de ebben még sokat szeretnék fejlődni, szerencsére a támogató légkör, a vezetői képzések és a kollégáim nagyon sokat segítenek.

Megbeszélés Krabácz Gábor értékesítő-mérnökkel

 

A feszített munkatempó mellett szükség van az ellen-oldalra, ahol egy kicsit tudsz lazítani. Te hogy kapcsolsz ki? Mi a hobbid?

A kikapcsolódás nálam a mozgásról és a családról szól. Nagyon szeretek a családdal utazni és nekem mindig kell a fizikai fáradtság is ahhoz, hogy az agyamat teljesen „lekapcsoljam” a napi pörgésről. A mozgás és kimondottam a labdarúgás már gyerekkorom óta szerves része az életemnek, amikor csak tehetem focizok vagy edzek. Nagy örömömre szolgál, hogy két fiam is sportol, imádják a focit, versenyszerűen űzik is, így szinte mindig felbukkanok az ő meccseiken is – ez szintén feltölt. Valamint a futás is sokszor az agyhullám kisimítás funkciót tölti be és nagy öröm számomra, hogy céges szinten is megmérettetjük magunkat. Több futóversenyen is elindultunk már nagy sikerrel, lelkesedéssel és kis csapatunk is folyamatosan bővül.

Futóversenyen a kollégákkal (balról jobbra): Krabácz Gábor, Gerendai László, Buga Viktor, Virág Dávid

 

Interjú készítője: Szigeti-Aszódi Szilvia- marketing manager